A Gömöri Nyár első rendezvényén St. Martin nagyszerű koncertet produkált a Putnoki Római Katolikus templomban. A kiváló hangszeres zenész nemcsak muzsikájával, hanem fotóival és verseivel is kifejezi azt a belső világot, ami dallamaiban is testet ölt. Napjainkig már több verses könyve is megjelent. Saját fotóiból közel száz kiállítást rendeztek.
– Telt ház fogadott a katolikus templomban. Mit szólsz a közönséghez?
St. Martin
. Egy kép van most bennem a legvégén amikor állva tapsolt nekem mindenki. Azt hiszem ez elmond mindent. Az, hogy a közönség belekapcsolódott és szinte interaktívvá tette a műsort, nagyon jó érzés és ahogyan ráhangolódtak az instrumentális zenére, felemelő volt végig ez a másfél óra.
– Nagyon sokszínű a művészeted. Erre az előadásra a repertoárodat mi alapján válogattad össze?
– Fontos, hogy olyan szerzeményeket adjak elő, amelyek illenek a templom hangulatához. Természetesen, nem csak az a kérdés, hogy mi illik és mi nem, hanem akusztikailag mi az, amit elbír egy ilyen építmény. Fontos, hogy jól érthető legyen a zene. Ha zenéről van szó, akkor nem ismerek tréfát és nem ismerek határt. A közönség egyrészt kiköveteli mindig magának amit szeretne. Másrészt, én gyakorlatilag tényleg kedvükre játszom, és kedvükre tetszek.
– Több hangszert is megszólaltatsz. Mennyire nehéz a mindennapokban próbálni, gyakorolni?
– A napom nagy részét a gyakorlás teszi ki. Ugyanakkor oda kell figyelni az embernek nem csak a mentális egészségére, hanem a fizikaira is, és hát amellett, hogy ezeket a hangszereket gyakorlom, próbálom, művelem, mindig toppon kell maradnom. Nyilván legtöbbet a szaxofonnal foglalkozom és a pánsíppal. A zene mellett sokat sportolok. A napi egy- két órás edzés belefér a sok-sok gyakorlás mellett.
– Huszonkét lemezzel lepted már meg a közönséged. Tervezed a huszonharmadikat?
– Nézd, annyira friss a legújabb – a Budapest Royal című album tizennyolc dallal, – ami egyébként az eddigiek közül a leg – dal gazdagabb. Úgyhogy most hiába is mondja azt az ember, hogy mindig tervezni kell, persze, persze csak most azt kell tervezni, hogy ezt a lemezt be tudjuk mutatni. Jön az aggtelki koncert arra készülünk. Szimfonikus zenekarral saját zenekarommal sok – sok próba áll előttünk, és hát egyelőre azon gondolkozom, hogy mi lesz majd a következő lemezen.
– Én ha jól emlékszem verseket is írtál, írsz, valamint kiválóan fotózol. Ez a két műfaj mennyire áll hozzád közel?
– Nagyon szeretem a tollat forgatni és le is írom a véleményemet. Jó néhány vers született ebben a hónapban is. Az édesanyámnak írott, anyák napi versemet a legnagyobb közösségportálon is olvashatják. A legújabb versem a Szent Iván éjről szólt. Fotózni állandóan szoktam és nagyon szeretek. Igyekszem más perspektívából, más szemmel nézni a világot. Sokszor szoktam elkapni olyan pillanatot, ami még kiállításra is alkalmas lenne.
– A sokszínű művészeted mellett van időd a családra, nyaralásra?
– A családra mindig van időm. A fiam harminc éves, mi harmincegyedik éves házasok vagyunk a feleségemmel. A feleségem nagyon jól tudja, – hiszen annak idején úgy ismert meg,- hogy már a zenével foglalkoztam, tehát nem újdonság számára. A fiam hasonlóképpen ezt a szakmát űzi. Ő a Budapesti Operett Színházban jeleskedik. Mi ketten ezt műveljük. A feleségem pedig gyönyörű ásványékszereket készít. Nálunk mindenkinek megvan a saját szakterülete. Otthon mindig nagyokat sztorizunk, beszélgetünk és megvitatjuk az élet dolgait. Olykor vitatkozunk, – kinek mi tetszik, kinek mi nem tetszik,- és a végén közös nevezőre hozzuk a dolgokat.
Tamás István
Kommentek