Korábbi interjúm, megjelent “2014-03-12″ az Amerikai-Magyar Magazinban
Karrierje 2002-ben indult, miután 2001-ben egy tehetségkutatón fedezték fel, ekkor jelent meg első lemeze a ‘Hajnalcsillag’. 
Nevével azonban igazán a ‘Roma sztárparádé 2. ‘című roma előadókkal közösen készített lemez megjelenését követően találkoztam. Nótár Mary megmutatta, hogy nem csupán a mulatós zenében tud igazán remekelni, hanem a pop világában is otthonosan érzi magát, ezt jól példázza az első önálló videoklipje is, amit azóta számos követett.- Egy fergeteges bulit nyomtál most, innen egy másik helyszínre mégy fellépni, járod az országot. Mikor kezdődött a pályád?- Hűha, nagyon nagyon régen, igazából bele csöppentem a zenei életbe, a zenei világba, hiszen ősidők óta a családfám úgymond zenész, és én ezt láttam a nagypapámtól, a szüleimtől, apukámtól, hogy ők mindig muzsikáltak, zenéltek, szórakoztatták a közönséget, az embereket. Nekem is ez volt a szívem vágya, hiszen már 12 éves korom óta színpadon állok. Mint ahogy itt is láthattad, úgy kell elképzelni, hogy én is egy lakodalomban kezdtem el muzsikálni egész éjszakán át. Tulajdonképpen délután öttől-hattól reggel hétig-nyolcig zenéltem már 12 éves koromtól.
– Mégsem az iskolában figyeltek fel énektudásodra.
– Jól tudod! Igazából ez valóban nem az iskolában történt, mert középiskolában én egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem, tehát azért a szüleim azt mondták, hogy legyen egy ”normálisnak nevezhető” szakmám. Én szülésznőnek készültem, csak a későbbiek folyamán ráébredtem, hogy irtózom a vértől, a vér látványától, meg minden, de igazából érettségi után kiderült, vagyis már bizonyossá vált, hogy a zenei karrierem igazából ível felfelé és biztos ez a pálya jó számomra. Akkor döntöttünk úgy szüleimmel, hogy marad a zene, tehát ezt választottam, párhuzamosan vittem a sulit és a zenéléssel járó éjszakákat.
– Van a zenészeknek a szentháromsága, amit be is tartanak, és amitől félnek is egy kicsit, ez a siker, karrier és a kudarc. Te hogy éled meg ezeket, például a sikert?
– Magad is jól tudod, hogy igazából a sikert nagyon természetesen kell felfogni, örülni kel minden egyes nézőnek, minden embernek, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek a koncertjeimre, és igazából nekem annyira természetes tényleg, hogy én az emberekkel együtt élek, hiába én a színpadon vagyok, de én szinte egy emberként érzem ezt az egészet maga a légkörben, tehát minthogyha velem énekelnének, vagy én ővelük. Nagyon meg kell becsülni a közönséget.- Ért-e már ezért kudarc esetleg, amit nem úgy éltél meg, mint ahogy szeretted volna?- Hálaistennek nem. Igazából, ha kudarcnak nevezhető az, hogy szakmabeli kollégák irigysége, mondjuk ezt ugye szemtőt szemben ugye senki nem, de azért vissza hallok egy-két dolgot. Nyilván van, aki nem nagyon örül az én sikeremnek, de én azt gondolom, hogy mindenért meg kell dolgozni és ez sem olyan könnyű igazából, bárki cserélhetne velem egy napon, nem biztos, hogy egy hétnél tovább bírná ezt az életformát, amit például én is űzök.
– Hogyan építed fel a karrieredet? Van-e menedzsmented, vagy azért saját magad is hozzá adod?
– Természetesen nagyon komoly háttér gárdával dolgozom együtt, menedzserrel, producerekkel, hangmérnökkel. Komoly emberek állnak mögöttem, ez azért szakma, marketing, meg minden. Tehát engem látnak a színpadon, viszont egy komoly csapat van mögöttem.
– Mind dolgozol jelenleg, készül-e lemezed most?
– Természetesen. Minden évben megjelentetek, igazából már most jön a 14-ik szóló lemezem.
– Nem csak a mulatós zenében vagy otthon egyébként. Van-e valami terved esetleg, hogy a könnyűzene felé orientálódj?
– Próbálok, igen a popzene, illetve a latin zene felé orientálódni. Én úgy gondolom, hogy ez meg is történt, már azzal átléptem úgymond a küszöböt, a ”Rázd meg” című dalommal, ami már 9 milliós nézettséget ért el, és azt gondolom, hogy Magyarországon, hát így büszkén, de mondhatom, hogy én vezetem a nők között azt az ”egy bizonyos zenei listát”
– Magyarországon maradva, de kicsit a határon túlra tekintve, jársz-e külföldre is?
– Természetesen, hogyne-hogyne. Közép-Európa, Kelet-Európa, folyamatosan. Lényegében heti szinten kijárok Szlovákiába, Romániába, Ukrajnába, mintha haza mennék.
Tamás István
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: